-Szevasztok skacok!-hallatszott Michael vidám hangja az előtérből.
-A kurva életbe!- háborgott Luke, majd felkapva a pólóját mászott fel az emeletre. Igyekeztem kissé rendbe tenni kusza kincseimet, mire a fiúk Cora társaságában beléptek a konyhába.
-Hát te?- kérdezte Cal.
-Főzni készültem.
-Na és Luke?-kérdezte Ash, majd benézett a nappaliba-Az előbb láttuk felmenni a lépcsőn.
-Vasal.-válaszoltam.
-Vasal?-kérdezte Michael megrökönyödve.
-Vasal.
-Luke vasal?-kérdezte Cora, majd elnevette magát.-Mondtam én, hogy belerontunk valaminek a közepébe.
Mindenki dőlt a nevetéstől, mire nekem az arcom lángokba borult. Cora nevetve ölelt magához.
A szőke unottan bicegett le az emeletrő.
-Jót vasaltál, Lukey?-kérdezte szepillarebegtetés közepette Ash.
-Nem vasalni voltam fent, én teregettem.
Szemeimmel villámokat szórtam volna, ha képes lettem volna rá. Persze mindenki dőlt a nevetéstől, kivéve kettőnket. Luke komoly arccal meredt rám, de szeme csillogásából tudtam, hogy jót derül a saját szerencsétlenségünkön. A fiúk helyet foglaltak az ebédlőasztalnál, mi pedig jobb híján a fiúk ölében ültünk. Nevetgélve sztorizgattunk. Luke szorosan ölelte át a derekam, mintha attól félt volna, hogy bármelyik pillanatban felpattanok és itt hagyom örökre. Régen rengeteget veszekedtünk, lényegtelen apróságokon. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy ő nem egy átlagos srác. Mindig is fájtak azok a szavak, amiket a rajongói vágtak hozzám. Mindet igaznak éreztem, de soha nem volt merszem neki elmondani. De tudta. Mindig is tudta mit érzek, hiszen már annyira ismert mint a tenyerét. Úgy olvasott a gondolataimban, mintha egy nyitott könyv lennék. És az is voltam. Számára. Őt nem kellett megfejteni. Ő mindig kimondta, ha megbántottam vagy a fájdalmat okoztak neki. És mindig szenvedett helyettem is, mikor bántottak. Egy idő után sikerült megszoknom, hogy bántanak, de neki nem. Annyira kedves és szerető ember volt. Nem értette, miért jó másoknak, ha engem bántanak. Gondolataimat azonnal elűzte egyetlen apró csókjával. Ahogy ajkai súrolták a kulccsontom egész testem megremegett és libabőr futott végig rajtam. Luke kuncogni kezdett heves reakciómon. Imádtam ahogy nevet. Gödröcskéi kirajzolódnak, szeme sarkában összefutnak a nevetőráncok és kiengedi bársonyos hangját. Ashton csiklandozni kezte Corát, aki vergődésében beesett az étkezőasztal alá és rátehénkedett a macskára, aki irtózatosan felnyávogott és futva hagyta el az ebédlőt. Társaságunk dőlt a nevetéstől, még Ash is. A vöröske dühöngve mászott ki az asztal alól, majd karba tett kézzel kifújt egy tincset a szeméből. Szúrós szemekkel nézett Ashtonra, aki nevetése közepette már az asztallapot csapkodta. A mellette ülő Calum megkocogtatta a vállát, Ash pedig Corára emelte a tekintetét. A mosolya az arcára fagyott, ahogy barátnője morocos arcára pillantott.
-Jaaj, Édes! Annyira aranyos vagy. Tudom, hogy szeretsz.- mindenki nevetni kezdett. Cora továbbra is morcosan nézte.-Elveheted a bankkártyám.
Cora felhúzta az egyik szemöldökét. Ajjaj, Ash nagyon rossz helyre tapintottál. A 5SOS rajongók Corát sem hagyták nyugodni. Azzal támadták, hogy Ash pénzéből él. Való igaz, Cora mindig egyedi készítésű ruhákat hordott, amiket neki terveztek. De nem szorult Ash pénzére. Nagyon jómódú családból származott, a szülei ügyvédek voltak. Mindent megkapott tőlük, egyetlen dolog kivételével...az idő. Ezért is tart mindig a fiúkkal turnén. Nem tudná elviselni, hogy Ash is ugyanígy tegyen. De vége. Ezentúl én is velül tarthatok, hiszen elvégeztem az egyetemet. Dolgozhatok fotósként, végre teljesülhet az álmom.
Barátnőm rettenetesen megharagudott Ashtonra, aki próbálta kimagyarázni magát több-kevesebb sikerrel. Végül megtört a jég, mikor bejelentette, hogy meg akarta lepni a vöröskét egy nyaralással. Cora mindig is örült ezeknek. A srácok nem mentek haza, elfoglalták a vendégszobákat. Luke a karjaiban vitt fel az emeletre, a saját hálószobánkba. Végigdöntött az ágyon, majd felém kerekedett és lágyan megcsókolt. Ívelt ajkait mosolyra húzta, majd helyet foglalt mellettem. Magához húzott, kezei védelmezően fonódtak derekam köré. Arcát belefúrta a nyakhajlatomba, majd néhán puszival hintette be az érzékeny bőrömet, aminek következtében az álom apró pillangóként szállt le rám.
Madárcsicsergés, a nap lágyan simogatja az arcom. Na persze... Calum és Michael az ágyunkon ugrálnak, a nap sugarai pedig szinte kiégetik a szemem. Jó napnak nézünk elébe...
-Calum húzz el innen!-morogott Luke, hiszen az említett püfölni kezdte egy párnával. Marha...
-Na micsida szeretet árad felőled, Lukey!-mondta Calum gügyögve, mire Luke megfordult és a srác leesett az ágyról, a fejét pedig sikeresen beleverte a fűtőtestbe. Mike fulldokolni kezdett a nevetéstől. Feltápázkodtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát. Lecammogtam a lépcsőn, majd a konyhába léptem. A pulton egy bögre forró kakaó volt elhelyezve egy 'Ashton' feliratú bögrében. Teljes nyugodtsággal kortyoltam bele és vártam, hogy a finom kakaó íze kényeztesse az ízlelőbimbóimat. De ahogy megéreztem az ízét azonnal kiköptem.
-Aha! Tudtam, hogy valaki meg akarja majd inni ezért cukor helyett sót tettem bele!-ugrott elő Ashton a konyhaszekrényből. Megvontam a vállam.
-Deborah, el kell mondanom valamit...
Szívem kihagyott egy ütemet. Sohasem szólított a teljes nevemen. Hatalmas baj van...
***
Hola! El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok a rendszeres olvasóknak, hogy feliratkoztak. Rengeteget jelent. Az új részről nem tudok semmi konkrétat mondani, hiszen vizsgázom jövő héten, de utána igyekszem. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése